Miért alakul ki a depresszió? Mit tehetünk ellene?

Miért alakul ki a depresszió? Mit tehetünk ellene?

Mai cikkünkben a depresszió kialakulásának lehetséges okait keressük.

A kutatók ezt többféle megközelítésben, más más tényezőkkel magyarázzák, erre nézünk most néhány szemléletet részletesebben.

Biológiai örökségünk a depresszió?

Sok elméletalkotó hangsúlyozza a biológiai háttér szerepét a betegség kialakulásában, úgy vallják, hogy az emberek egy része megörökölheti a depresszióra való hajlamot.

Bebizonyosodott, hogy a depressziósok rokonainál 20 százalékban jelentkezik depresszió, szemben a megfigyelt átlagnépesség 5-10 százalékos arányával.

Egypetéjű ikrek körében végzett vizsgálatoknál is kiderült, hogy ha az ikerpár egyik tagja unipoláris depresszióban szenved, akkor 43 százalék az esély arra, hogy a testvérét is utoléri a baj, míg a kétpetéjű ikervizsgálatoknál ez az arány 20 százalék.

Az unipoláris depresszióról ma azt gondoljuk, hogy kialakulásában körülbelül 40 százalék a genetika szerepe, és 60 százalék a környezeté. Az unipoláris depresszió kialakulásában szerepet játszó két legfontosabb ingerület átvívő anyagok a noradrenalin és a szerotonin.

Az ötvenes években több bizonyítékot találtak, hogy az agy alacsonyabb noradrenalin- és szerotonin aktivitás szerepet játszhat a depresszió kialakulásában.

Az ötvenes években több bizonyítékot találtak, hogy az agy alacsonyabb noradrenalin- és szerotonin aktivitás szerepet játszhat a depresszió kialakulásában.

A bipoláris zavarban szenvedő emberek rokonai 4-25 százalékos valószínűséggel mutatják az adott hangulatzavart.  A kutatók a mániát a magas noradrenalin-aktivitással és az alacsony szerotoninszinttel hozzák összefüggésbe.
A depresszióban különösen fontosnak tűnik még a melatonin nevű hormon elválasztása.

Néhány szerző úgy véli, hogy a sötétség- világosság váltakozásához alkalmazkodó tobozmirigy télen több melatonint választ ki, melyre egyes emberek érzékenyen reagálnak, így alig képesek a szokásos napi aktivitásszintjük fenntartására.

Az ilyen problémával küzdő emberek évszakhoz kötődő lelassulása sajátos depresszió formájában jelenik meg, mely megnövekedett étvággyal, fokozott testsúlynövekedéssel, sok alvással, s állandó fáradtsággal jár. E mintázatot gyakran szezonális affektív zavarnak (őszi-téli depresszió) nevezik.

Mi a véleményük a pszichodinamikus szemléletet képviselőinek?

Freud  „Gyász és melankólia” című klasszikus művében elképzelésének központi eleme volt, hogy a gyermekkori veszteségek miatt sérülékenység alakul ki a depresszióra.

Karl Abraham ezt tovább gondolva összekapcsolta a jelent a múlttal, mely szerint a depressziós felnőtt önértékelését gyermekkorában súlyos csapás érte, és szerinte a felnőttkori depressziót az váltja ki, hogy egy új veszteség vagy csalódás intenzív negatív érzéseket kavar fel a múltbéli és jelenbéli személyek iránt, akik szeretetük vélt vagy valós megvonásával megbántották a klienst.
Biring elképzelése alapján pedig a melankóliás állapotok a valóság és az ideálok közötti feszültség eredményeképpen jönnek létre.

Három nárcisztikus törekvés létezik, mely magatartási irányelvként is szolgálhat az embereknél: 1. az ember értékes legyen és szeressék, 2. erős és különb legyen másoknál, és 3. jó legyen és szeressen valakit.

Ha a tudattalan felismeri, hogy képtelen megfelelni ezeknek a kívánalmaknak, akkor depresszió jön létre, s ennek eredményeképpen érzi magát a depressziós ember tehetetlennek és kiszolgáltatottnak.
Bowlby a kötődésre vezette vissza a depresszió kialakulását.

Úgy gondolta, ha a kötődés a szülőhöz nem stabil, akkor a gyermek úgy fogja látni önmagát, mint aki nem szerethető, s az anyjával kapcsolatban pedig azt fogja érezni, hogy nem bízhatja rá magát, mert cserbenhagyta őt.

Ezek a gyermekek felnőttként depresszióba eshetnek minden veszteségtől, amely újraéleszti bennük azt az érzést, hogy nem lehet őket szeretni, elhagyják majd őket, vagy hogy semmire sem jók.

A későbbi vizsgálatok megerősítették, hogy hat éves kor előtt az anyától való szeparáció gyakran okoz „anaklitikus depressziónak” nevezett állapotot.

Más kutatások is alátámasztják azt a pszichodinamikai állítást, mely szerint a veszteségek következtében azok a leghajlamosabbak a depresszióra, akiknek gyermekkori szükségleteit nem elégítették ki megfelelően.

A pozitív megerősítés mennyire szükséges ?

Lewinsohn és más behaviorista elméletalkotók szerint a szociális megerősítés különösen fontos szerepet játszik a személyek életében.

A pozitív viselkedés megerősítésére szolgáló jutalmak ritkulása esetén az érintett személy egyre kevesebb pozitív viselkedést fog mutatni, s lassanként depresszív működésmódot vesz fel. Lewinson azt találta, hogy a személyhez érkező pozitív megerősítések szoros összefüggésben vannak a depresszió jelenlétével vagy hiányával.

A vizsgálatokból kiderült, hogy a depressziós családtagok jóval kevesebb szóbeli megerősítést kapnak, mint a környezetükben lévőek, viszont hangulatuk a megerősítések növelésével egyenes arányosságban javul.

A gondolkodási hibák jelentősen befolyásolják-e a betegség létrejöttét?

Beck szerint a depressziók kezelésében a kognitív folyamatok meghatározó jelentőségűek. Ennek során a személy negatív irányba torzulva észleli a valóságot, önmagát és a jövőt.

Beck szerint a depressziók kezelésében a kognitív folyamatok meghatározó jelentőségűek. Ennek során a személy negatív irányba torzulva észleli a valóságot, önmagát és a jövőt

Az egyes konkrét helyzetekben a logikai hibák automatikusan érvényesülnek, automatikus gondolatláncokat indítanak el.

E gondolatláncok következménye a negatív érzelmi állapot. Beck szerint a negatív gondolkodás háromféle formában jelentkezik: az emberek negatívan gondolkodnak 1. az élményeikről, 2. önmagukról és 3. a jövőjükről, ezt a háromformájú negatív gondolkodást „kognitív triád”-ként nevezzük.

Beck szerint a depressziósok rendszeresen követnek el gondolkodási hibákat.

Az egyik leggyakoribb hiba az önkéntes következtetés, a gyakran csekély vagy éppen ellentmondó bizonyítékokból levont negatív megállapítás. Gyakori még a „szelektív absztrakció”, melyben figyelmen kívül hagyva a tágabb összefüggéseket, csak a helyzetek apróbb negatív részleteire ügyelnek.

A „túláltalánosítás” során pedig messzemenő következtetéseket vonnak le egyetlen jelentéktelen eseményből. A „perszonalizáció”, olyan gondolkodási hiba, melyben helytelenül önmagukat okolják a betegek a negatív események bekövetkeztéért.

kognitív-viselkedésterápia során a gondolkodási hibák kiküszöbölése a cél.

Mennyire jelentős a megfelelő társas támasz megléte?

A szociokultúrális elméletalkotók szerint a depresszió jelentős mértékben függ az emberek tágabb szociokultúrális hátterétől.

A kutatók összefüggést találtak a társas támasz szegénysége és az unipoláris depresszió között, továbbá azt, hogy az elszigetelt vagy intimitást nélkülöző emberek stressz hatására depressziósok lesznek.

A megfelelő szociális támasz nélküli depressziósok jóval később tudnak kilábalni depressziójukból, mint azok, akiknek támogató házastársa vagy barátai vannak. 

Becker említi még, hogy a depresszió kiváltó előzménye lehet a felnőttkori gyász is, több vizsgálat leírja, hogy a depresszió súlyossága függött az elhunyttal való társas interakció intenzitásától.

Kérdőívünkből kiderülhet, hogy vannak-e depressziós tünetei.

Amennyiben elhúzódó hangulati problémával küzd, s szeretne segítséget kapni, szeretettel várja Sarudi Detti ThetaHealing® Certificate of Practitioner Executive Business & Life Coach szakember egy négyszemközti konzultációra.

Felhasznált szakirodalom:

BECKER, J. (1989) Depresszió. Elmélet és kutatás. Gondolat, Budapest

PERCZEK, F. D., MÓROTZ, K. (szerk) (2010) Kognitív viselkedésterápia. Medicina, Budapest.
COMER, R.  J. (2005) A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest.
GABBARD, G. O. (2008) A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve. Lélekben Otthon, Budapest.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük