AZ ÉTELALLERGIA – INTERJÚ RÓNAY BARBARA DIETETIKUSSAL

Egyre gyakrabban találkozunk különböző ételallergiákkal? Miért?

A 21. század különféle ipari úton előállított szintetikus „termékeinek”, amelyek ismeretlenek az emberi szervezet és az immunrendszer számára.

Ezekhez a szokatlan és idegen anyagokhoz még nem tudott alkalmazkodni az emberi szervezet, így sokszor valamilyen túlzott válaszreakcióval, allergia kialakulásával reagál.

Ezek az anyagok számtalan módon bejuthatnak a szervezetünkbe: az elfogyasztott italok és ételek által, belélegezve, vagy akár a bőrön keresztül is.

Miért van az, hogy valaki évekig nem allergiás egy adott dologra, majd egyik pillanatról a másikra azzá válik?

Ez a bélflóra egyensúlyának felborulásával magyarázható. Ha ugyanis a bélben élő baktériumok minőségi és mennyiségi összetétele megváltozik, akkor a bélrendszerben zavar alakul ki.

Ennek következtében megváltozik az immuntolerencia, illetve a bélfal áteresztőképessége is megnő, és emiatt átjutnak olyan nagyobb molekulatömegű fehérjék, melyek immunológiai folyamatokat indítanak el. 

Ez a magyarázata annak, hogy az illető egyik napról a másikra az addig fogyasztott ételeket és élelmiszereket már nem tudja panaszmentesen elfogyasztani.

A bélrendszer karbantartása nagyon fontos.

Mi a különbség az intolerancia (érzékenység) és az allergia között? Milyen tünetekkel jár az egyik és milyennel a másik?

Fontos, hogy ételallergia esetén van immunreakció, intolerancia estén viszont nincs, vagy nem kimutatható.

További különbség az intenzitásukban is mutatkozik. Az allergia esetében egy kis mennyiség is súlyos reakciót válthat ki (akár életet veszélyeztető is lehet), míg az intoleranciánál csak egy bizonyos mennyiség okoz tüneteket.

Tehát a tünetek súlyossága szorosan összefügg az elfogyasztott mennyiséggel.

A tünetek viszont nagyon hasonlóak, emiatt gyakran össze is lehet őket keverni. Jelentkezhet emésztőrendszeri tünet (például puffadás, hasi fájdalom, hasmenés vagy székrekedés, hányás, reflux), különféle bőrtünetek (ekcéma, csalánkiütés), légúti tünetek (például akadályozott orrlégzés, rohamokban jelentkező tüsszentés, rekedtség, köhögés, asztma), idegrendszeri tünetek (viselkedési zavar, alvászavar, ingerlékenység, migrén, fáradékonyság), előfordulhatnak egész testre kiterjedő tünetek, valamint mindig vannak egyéb, kevésbé típusos tünetek is.

Milyen ételallergiák fordulnak elő a leggyakrabban itthon, és ezek kiket érintenek?

A leggyakoribb ételallergiák korcsoportonként változhatnak.

Gyerekkorban leggyakrabban a tej, a szója, a tojás, a földimogyoró és egyéb mogyorófélék jelennek meg, viszont a gyerekkori allergiák nagy része idősebb korra általában eltűnhet.

Felnőtteknél a földimogyoró és a tejfehérje (kazein) megmarad, illetve gyakran a hal és kagyló okoznak problémát. Kevesebb embert érint, de előfordul búza és bogyós gyümölcs (eper, málna) okozta allergia is.

A búzaallergia gyakran felnőtt korban, keresztallergiaként jelentkezik a fű-, és egyéb gabonapollen allergiához kapcsolódva, ez nem tévesztendő össze a gluténérzékenységgel.

Búzaallergiával csak azokat a gluténmentes termékeket lehet fogyasztani, amelyek egyáltalán nem tartalmaznak búzát.

Tehát a gluténmentes jelzés helyett a búza-, vagy gabonamentes feliratot kell keresni a termékeken. Érdemes megemlíteni a keresztreakciót is, ami akkor jön létre, ha két vagy több allergénnek az egymáshoz hasonló fehérje alkotórészét az immunrendszer rosszul ismeri fel.

Így egy bizonyos fehérjére allergiás személy allergiás választ adhat olyan allergénre is, ami eddig nem okozott problémát számára.

Milyen vizsgálatot ajánlasz annak, aki valamilyen allergiára vagy érzékenységre gyanakszik?

Még manapság sem egyszerű a diagnózis felállítása, ezért érdemes komplexen megközelíteni a kérdést. Fontos az anamnézis felvétel, azaz a tünetek leírása, a beteg alapos kikérdezése, a fizikális vizsgálat, a vérvétel (melynek során az IgE és IgG szintet mérik meg), a gasztroentrológiai vizsgálat, és az étkezési napló vezetése.

Az étkezési naplóban a páciensek időponthoz kötötten és mennyiségileg meghatározva rögzítik, hogy pontosan mit fogyasztottak.

Fel kell tüntetniük az esetleges panaszaikat is, így ki lehet következtetni, mi okozhatta azokat.

Ezek mellett a Prick-teszt (az alkaros bőrpróba) segítségével is meghatározható a bizonyos ételalkotókra adott reakció.

A gluténérzékenység diagnózisa kicsit komplexebb, laborvizsgálat és szövettan (a gasztroszkópiai vizsgálat során a vékonybélből mintát vesznek) is szükséges hozzá.

A laktóz intoleranciát kilégzéses teszt során lehet felmérni. Az eredményektől függően pedig be kell tartani a kizáró (eliminációs) étrendet.

Ha valakinél a vizsgálatok nem mutatnak ki érzékenységet, de komoly tünetei vannak, érdemes-e mérsékelnie vagy teljesen elhagynia egy-egy táplálékcsoportot?

A mérséklés nem elegendő, főleg, ha allergiáról van szó. Előfordulhat, hogy a vizsgálatok eredménye nem egyértelmű, viszont az illetőnek panasza van.

Ilyenkor alkalmazható az eliminációs vagy kizáró étrend, majd néhány hét elteltével fokozatosan bővíthető az étrend és egyesével visszavezethetőek a feltételezhetően problémát okozó nyersanyagok, ételek is.

Érdemes lehet ilyen esetben a bélflóra egyensúlyáról is gondoskodni, hiszen előfordulhat, hogy a panaszokat a felborult bélflóra okozza.

Mi történik, ha valaki csak úgy, tünetek nélkül iktat ki bizonyos ételcsoportokat?

Természetesen az nem indokolt. Alapvetően mindig életmódban kell gondolkodni, tehát abban, hogy az étrendünk hosszú távon fenntartható, és minél változatosabb legyen.

Minél többfélét eszünk, annál biztosabb, hogy a szervezetünk hozzájut azokhoz a tápanyagokhoz, vitaminokhoz és ásványi anyagokhoz, amelyekre szüksége van. Amennyire lehet, tartózkodjunk a késztermékektől, a tartósítószerektől és a mesterséges ízfokozóktól.

Minél természetesebb összetevőkből áll az étrendünk, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy nem fog ártani. A túlzottan korlátozó étrend esetén viszont nagyobb a valószínűsége annak, hogy előbb-utóbb valamilyen hiányállapottal fogunk találkozni.

Egy érdekes példa arra, hogyan árthatunk magunknak a feleslegesen korlátozó étrenddel, ha például nem vagyunk laktózérzékenyek, de elkezdünk kizárólag laktózmentes termékeket fogyasztani, akkor ellustul a laktáz enzim-termelésünk, és ezzel provokálni tudjuk a laktózérzékenység kialakulását.

A gluténnal nem ez a helyzet, abban az esetben az érzékenység kialakulásának autoimmun háttere van. Tehát abban az esetben, ha diagnosztizált gluténérzékenységről van szó, teljes mértékben ki kell zárni az étrendből.

Aki divatból, esetleg fogyás céljából tart gluténmentes étrendet, annak más következményekkel is számolnia kell, például túl alacsony lehet a rostbevitele, illetve vitamin-, és ásványi anyag-hiány is kialakulhat.

Mit javasolnál annak, aki gluténérzékeny, mivel helyettesítse a gabonaféléket?

Részesítsük előnyben az olyan gluténmentes, alternatív gabonákat, mint a köles, a hajdina, a quinoa és az amaránt. Kevésbé ajánlott a rizs és a kukorica, mert ezek kevesebb tápanyagot és rostot tartalmaznak.

Mivel az előállítás és a csomagolás során a termékek szennyeződhetnek, ezért biztonságosan csak a gluténmentes emblémával ellátott termékeket fogyaszthatjuk.

Így van ez a zabbal is, ami egyébként kifejezetten ajánlott a szervezetünkre gyakorolt számtalan pozitív hatása miatt.

Ahogy idővel kialakulnak egyes allergiák, úgy meg is szűnhetnek később?

A gyerekek esetében előfordulhat, hogy kinővik az allergiákat, mivel csak 2-3 éves koruk körül alakul ki az immunrendszerük. Felnőtteknél a kifejlett immunrendszerük miatt ez már kevésbé valószínű.

Egy szója-, vagy egy mogyoróallergia soha nem fog elmúlni, de az ételérzékenységek esetén ez már nem mondható el.

Ha például valakinél a laktóz intolerancia a glutén érzékenységhez másodlagos jelenségként társul, a cölikália pedig kezelve lesz egy gluténmentes étrenddel, akkor regenerálódhat a laktáz enzim termelés.

Mivel egy fertőzés, tartós antibiotikum kúra, külföldi út vagy akár stressz következtében felborult bélflóra is okozhat ételérzékenységeket, ott is megoldás lehet, ha rendezzük a kiváltó okot, és miután helyreáll az emésztőrendszer, megszűnik a probléma is.

A bélflóra helyreállítása viszont egy hosszú folyamat, melynek során minél több probiotikus étel (egy hosszabb antibiotikus kúra után akár étrendkiegészítő formájában) és prebiotikum (elsősorban rostok) fogyasztása javasolt.

Ha be szeretnél jelentkezni Rónay Barbarához egyéni tanácsadásra, kattints ide a részletekért: https://ronaybarbara.hu/