Esküvői csokor: történelem, hagyományok és jelek

Esküvői virágcsokor története.

Az esküvői csokor fontos jellemzője az esküvőnek, amely sokkal régebbi, mint amilyennek első pillantásra tűnhet. 

Úgy gondolják, hogy az a szokás, amely szerint a menyasszonynak egy csokor virágot kell tartania a kezében, sok évszázaddal ezelőtt, a mi korunk előtt keletkezett. 

De akkor a menyasszony díszítésében a növények inkább haszonelvűek voltak: az emberek hittek a növények mágikus tulajdonságaiban, és esküvői rituálékban használták fel őket. 

Például az ókori görögök, rómaiak és kelták közül az ifjú házasoknak illatos gyógynövényekből álló nyakláncot kellett viselnie a nyakában, hogy megvédje magát minden gonosz szellemtől. 

A középkori Európában a menyasszonyt egész nap fokhagyma és hagyma fürtök viselésére kötelezték. 

A fűszerek éles illatát úgy tervezték, hogy elűzze a gonosz szellemeket a védtelen menyasszonytól. 

Görögországban egy házasodni készülő lány nyakláncán kívül szalonnák helyett vad borostyánt szőttek a hajába – ez az örök szerelmet jelképezte.

De éppen a menyasszony kezében lévő csokor jelent meg csak a 19. században Angliában. Viktória királynő és Albert herceg esküvőjén először a menyasszonynak friss virág volt a kezében (amelyek között a körömvirágok voltak hangsúlyban). 

Ahogy most mondanák, Victoria olyan trendet állított fel, amelyet egész Európa azonnal felvett. 

Azóta a csokor minden menyasszony képének fontos attribútumává vált, és maguk az esküvői csokor virágai is szimbolikus jelentéssel bírtak. Egyre több üzenet lett belőlük. 

Minden virág valami mást szimbolizált: szeretetet, szenvedélyt, gyengédséget, odaadást, félénkséget vagy szeretetet. A konzervatív angolok továbbra is betartják az esküvői csokor hagyományait. 

Ma az egyszerű származású menyasszonyok egy rakás árvácskával mennek az oltárra, de ha a lány az arisztokrácia képviselője, akkor állítólag egy mirtuszágacskát is hozzáad a nefelejcsekhez ( Victoria akarata szerint). 

Miért dob ​​egy menyasszony egy csokrot a barátainak?

A középkori krónikákban megemlítik azt a szokást, hogy valamit át kell dobni a válladon a barátaidnak. 

Azonban azokban a napokban ennek a hagyománynak az jelentése különbözött a ma kapott jelentéstől. Az esküvői dekoráció bármely elemét egyszerűen talizmánnak tekintették, amely boldogságot hoz. 

Például egy lány, aki egy ékszert vagy szalagot ragadott a menyasszony ruhájából, nyugodtan számíthat a nagy kölcsönös szeretetre (de a szokás hallgatott e jóslat beteljesedésének időpontjáról). 

A szépneműek számára egy ilyen elmosódott időkeret nem avatkozott közbe – régen, az ünnep végén, amikor a vendégek már elég tippesek voltak, a menyasszony ruhája szó szerint darabokra szakadt. 

Egyébként a francia nők, akik mindig is praktikusak voltak, inkább egy élő szálon varrtak virágokat a ruhához – így különösebb nehézség nélkül kihúzhatók voltak, és a ruha sértetlen maradt. Egy idő után ez a szokás átalakult a csokorvetés hagyományává. 

Egyes európai országokban a boldog ifjú házasok ékszereket dobtak nőtlen lányoknak – gyöngyöket, medálokat vagy akár nyakláncokat.

Ami hazánkat illeti, itt főleg az amerikai romantikus filmek miatt merült fel a csokor hátsó közönség részére dobásának szokása. Egyetértek, hihetetlenül gyönyörűnek tűnik a jelenet, amelyben egy boldog ifjú házas, hátat fordítva a barátnők, esküvőn résztvevők tömegének, véletlenszerűen egy csokrot dob ​​az irányukba.

Virágos divat menyasszonyi csokor

Természetesen fennállásának teljes története során egy hagyományos esküvői csokor sokszor megváltoztatta a megjelenését. A klasszicizmus korában a kézzel készített portugál csokrok voltak divatosak. 

A virágokat selyem- vagy szaténszövet, guipure vagy csipke borította papír vagy karton tölcsérbe helyezték. Néha egy csokor tölcsérét még porcelánból vagy vékony ezüstből készítették. Egy ilyen „vázában” a csokor igazi műalkotásnak tűnt. 

Szerencsére azokban a napokban a csokrot nem dobták a menyasszony háta mögé. A 20. század elején szigorú hosszú csokrok jöttek divatba. Hosszú szárú virágokból álltak. 

 A csokorkompozíció stílusa a 19. században keletkezett Németországban. A virágokat úgy gyűjtik össze, hogy a kész kompozíció alakjában egy gömbhöz hasonlítson, és a szárakat szorosan rögzítsék, hogy a menyasszony kényelmesen tartsa őket a kezében. 

A csokrot csipke és szalagok díszítik, amelyek színét és textúráját kombinálni kell a menyasszony ruhájával.

Esküvői csokor: jelek

Az esküvő izgalmas esemény, és egyáltalán nem meglepő, hogy számos jel és hiedelem veszi körül. Természetesen nem mindegyikben érdemes elhinni, de érdemes a sors néhány jelére, amelyekre a hiedelmek szerint boldogságot és hosszú együttélést ígérnek. 

Például a menyasszonynak menyasszonyi csokrot kell kapnia a vőlegénytől, miután a ceremónia megtörtént. A csokor átadásakor a boldog leendő férj megcsókolhatja kedvesét – akkor jobb, ha az esküvő vagy az anyakönyvi hivatalban történő regisztráció előtt tartózkodik a csóktól.

Annak érdekében, hogy a boldogság ne oldódjon fel a levegőben, a menyasszonynak nem szabad elengednie a vőlegény által bemutatott csokrot. Megengedhetőnek tartják, hogy egy időre átadja az anyának, vagy maga elé teszi az ünnepi asztalra. 

A nyugati hagyomány szerint a koszorúslány megtarthatja a csokrot. Ha még mindig fél a csokor hiányától, és ezzel boldogságot tart a kezében, varrhat egy hurkot az esküvői ruhájára – a virágok rögzítésére. Ez egyébként meglehetősen általános gyakorlat a különösen babonás menyasszonyoknál. 

De nem ajánlott csokrot csatolni a derék területére – úgy gondolják, hogy a későbbi szülés emiatt nehéz lehet.

Ha még nem tervezi a házasságot, akkor ugyanezen virágok álmában való megjelenése jó előjel lesz az Ön számára. Van egy vélemény, hogy ha éjszakai álmaidban menyasszonyi csokrot láttál, akkor a saját esküvőd épp a sarkon van.

Hogyan válasszuk ki az esküvői csokrot

Az esküvői csokor kiválasztásakor először is a menyasszonyi ruhája modelljére és szövetére kell összpontosítania. A fényűző, gazdagon díszített, gyöngyökkel vagy fényes szálakkal hímzett ruha megköveteli a kiegészítők tisztaságát és szerénységét. 

Ezzel szemben egy szerény ruha szervesen kombinálható még egy extravagáns szalaggal vagy akár kristályokkal díszített csokorral is.

Vigyázzon a csokor alakjára is. 

Ehhez felveheti a kapcsolatot egy virágüzlettel, vagy az adott esküvői ruhaszalonnal – hiszen egy szakember részletesen elmondja a lehetséges lehetőségeket. Sok választás van – kerek, lépcsőzetes, gömb alakú csokor, portaulettán vagy saját szárán stb. 

A modern világban, ahol a hagyományok nem mindig játszják a fő szerepet, egy csokor helyettesítheti a karkötőjét vagy a koszorút. Akár a hajába szőtt virágokra is korlátozhatja – emlékezzen a görögökre! 

Ebben az esetben olyan virágok működnek a legjobban, mint a frézia, a gardénia vagy a rózsa.

Ne feledkezzen meg a szárak díszítéséről – a legfontosabb napon minden tökéletesnek kell lennie. 

A virágüzletek gyakran szorosan kötik őket szalagokkal vagy szövetekkel, amelyek megfelelnek az egész esküvői történet színvilágának. Ügyeljen arra, hogy a fogantyú ne legyen túl hosszú vagy aránytalan. Mindig magára vonja a figyelmet, elrontja az összképet és rosszul néz ki a fényképeken.

De a fent olvasott történelmen túltekintve a mai világban egy modern esküvői ruhaszalon, mint pl; az Angel Moletti De Luxe Budapesten minden esküvői szolgáltatást nyújtani képes, ezért amennyiben közeledik a nagy nap, érdemes tanácsért fordulni Kökényesi Gabriella tulajdonoshoz. Igazán segítőkész!

One Comment on “Esküvői csokor: történelem, hagyományok és jelek”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük